Második nap: munkakeresés indul

A munka. Ez az egyik cél, amiért kijöttem ide. No nem azért, mert otthon nem találtam semmit - hiszen nem is kerestem-, hanem, mert tetszik ez a környék, és szeretnék itt több időt eltölteni. Igaz, hogy erre a gondolatra néhány barátom szimplán lehülyézett, de a következő kanyarban azért mindannyian egybehangzóan állították, hogy nem féltenek, mert kellően bátor és talpraesett vagyok egy ilyen projekt kivitelezéséhez, úgyhogy hajrá!

Lakáskulcs, eső, napsütés - szombat délután Weston-super-Mare-ban

Ez az első napom Angliában. Dettivel pont azt terveztük, hogy lemegyünk a városba nézelődni, mire eleredt az eső. Szép kis fogadtatás, mondhatom! Komoly, hogy az első napon tényleg szobafogságra ítéltettem?! Neeem, szerencsére ez itt Anglia! Itt az eső jön, és megy - a nap pedig újra kisüt! Ennél jobb ómen nem is kellett mára.

Eljött a nagy nap - Let's move to England!

Izgatottan feküdtem le hajnali fél3kor. Még a becsomagolás közelében sem jártam, de már nem bírtam tovább. Annyit voltam képes megtenni az ügy érdekében, hogy a ruháimat, amit hozni akartam magammal, kicsit megturkáltam, gyorsan végig pásztáztam mindent, hogy a lelkiismeretem megnyugodjon: minden megvan és semmi sem fölösleges; aztán alvás. Reggel igen korán ébredtem, pedig a gépem csak délután 5-kor indult. Hiába, no! Mégsem költözik az ember minden nap egy másik országba! Előttem viszont épp ez a feladat állt.