Izgatottan feküdtem le hajnali fél3kor. Még a becsomagolás közelében sem jártam, de már nem bírtam tovább. Annyit voltam képes megtenni az ügy érdekében, hogy a ruháimat, amit hozni akartam magammal, kicsit megturkáltam, gyorsan végig pásztáztam mindent, hogy a lelkiismeretem megnyugodjon: minden megvan és semmi sem fölösleges; aztán alvás. Reggel igen korán ébredtem, pedig a gépem csak délután 5-kor indult. Hiába, no! Mégsem költözik az ember minden nap egy másik országba! Előttem viszont épp ez a feladat állt.Reggel 7kor a projekttel kapcsolatban volt még néhány sürgős elintéznivalóm. Például az hogy, nem volt még bőröndöm, amiben a cuccaimat kívántam kiutaztatni. Aztán be sem csekkoltam még online. Sőt, még azt sem tudtam, hol veszem meg azt a könyvet, amit mindenképpen szerettem volna elhozni magammal a nagy útra. Arról már nem is ejtek szót, hogy e korai időpontban az a gondolat még meg sem fogant bennem, hogy a forint az nem font... Azt hiszem, igazán szerencsés vagyok, hogy ebben a helyzetben is "I can keep my cool".
A délelőtt folyamán sikerült mindent megoldanom. Lett bőrönd, leendő lakótársaimnak beszereztem a piros pöttyös túlélő-készletet, sőőőt! hogy ezek mindegyike tutira célba is érjen, ici-pici lakatokat is vettem a bőrönd zippzárjaira. Nagyon cuki lett az összkép, miután sikerült összeállítani a pakkomat...
Merthogy a bőröndbe pakolás művészet, ha 15 kg a limit. Mit vigyek? Mit hagyjak? Erre tényleg szükségem lesz? Arra tuti nem? Egy nőnél ez komoly dilemma tárgyát képezi, tudod. Azért, majdnem csillagos ötösre vizsgáztam ebből is! :) A csomagom - mint a reptéren kiderült - pontosan 14.9 kg lett.
Nem is maradt más hátra, mint irány Ferihegy 1!
Bátorkodtam az utamat úgy szervezni, hogy Kecskemétről a szegedi gyors vigyen egészen a reptérig. Jó döntés volt! Igaz, hogy egy kis izgalom keveredett a programba, mert a szembe jövő szerelvény éppen egy órát késett, de a forgalmi irodán megnyugtattak, hogy no para, az én vonatom időben fel fog érni Ferihegyre. Így hát, nem is aggódtam tovább.
Megérkeztünk a reptérre, menetrend szerint. Innen már csak poggyász check-in, egy kis striptease - a biztonságunk érdekében-, átvilágítás, duty free shop, útlevél-vizsgálat és türelem.... tudod, olykor késik a repcsi is.
Mit is csináljunk, ha várni kell a repülőre? Olvassunk, például. Vagy vegyünk egy tejeskávét - és annak szürcsölése közben olvassunk! Vagy egyszerűen csak nézzünk szét magunk körül, hátha van egy-két szimpatikus szempár a közelben! Legutóbbi utam alkalmával én például így leltem egy igen különleges útitársra...
Nekem ma mást kellett megtapasztalnom. Ebben a helyzetben én a csöndet és a magammal való törődést választottam: olvastam. Robert Sheckley Kozmikus főnyereményét kifejezetten erre az alkalomra tartogattam. Számomra ez az út ugyanis nem más, mint egy kozmikus főnyeremény, ami itt és most kezdődött el.
Tarts velem! :) ;) :D :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése