Ez az első napom Angliában. Dettivel pont azt terveztük, hogy lemegyünk a városba nézelődni, mire eleredt az eső. Szép kis fogadtatás, mondhatom! Komoly, hogy az első napon tényleg szobafogságra ítéltettem?! Neeem, szerencsére ez itt Anglia! Itt az eső jön, és megy - a nap pedig újra kisüt! Ennél jobb ómen nem is kellett mára.Kedvenc háziurunk éppen indult dolgozni, így a legexkluzívabb módon jutottunk el a belvárosba: egy igazi, hamisítatlan, ízig-vérig angol emeletes busszal. Amíg odaértünk, csak a miénk volt. Dettivel kisiskolás módjára rohantunk fel az emeletre - onnan mégiscsak többet látni. Megállapítottuk, hogy Weston-super-Mare egy igen helyes kisváros, felülnézetben is.
Különcködésünk egészen a moziig tartott, ahol Gábort már várták az utasai, minket pedig a kulcsmásolás és a sétáló utca.
Először is az tűnt fel, hogy szombat délután 2-kor mennyien nyüzsögtek a belvárosban. Ez egy kis város, de az emberek kint vannak - és vásárolnak. Igen, tudom, szezon végi leértékelések vannak. De akkor is meglepődtem, jó?!
Mivel az összes, számunkra az otthoni turkálókból jól ismert ruházati márka megtalálható a főutcán, egyáltalán nem tűnt idegennek a környezet. Be is vetettük magunkat a nézelődésbe. Az árakat nézegetve például arra jutottam, 
hogy a leértékelt cuccok ára vetekszik az otthoni vállfás turik horrorjával. A cuccok mustrálása pedig arra a gondolatra juttatott, hogy "Én bizony bevásárolok magamnak!!!"De nézzük csak tovább ezt a kisvárost! Van itt egy különös hangulatú tengerpart. Nem mediterrán - bár a városban sokfelé találni pálmafákat - , hanem olyan igazi, Miss Marple-s angol tenger. Sejtelmes, hullámzó, apadó, dagadó, nem meleg, homályos, de mégis rendkívüli. Angolul csak annyi jutott eszembe róla, hogy "lovely".
A képeimmel igyekeztem a hangulatot megőrizni, de hogy sikerült-e, azt csak Te tudod nekem megmondani. Téged milyen hangulattal tölt el?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése