Hát, ami igaz, az igaz, én sem gondoltam magamról egy fél évvel ezelőtt, hogy a Burgerben fogok kasszázni és ráérős munkaidőmben az asztalokat, illetve az éttermet takarítom majd. De ez történt, és még élveztem is! :)
Szóval, a Burger King kasszája - ez volt ma a feladat. Biztosan nem egy nagyon bonyolult dolog, de nekem még új volt minden, és rohadt sok gomb van azon a "pénztárgépen"! Éppen ezért, rendszerint csak másodkörben találtam meg a rendelt ételhez tartozó megfelelő billentyűkombinációkat... Merthogy, nem elég csak a gombokat ismerni, de van ám ott egy SHIFT is. A SPACE-ről és az ENTER-ről már nem is beszélek! Természetesen mindegyiknek megvan a maga értelme, és ezeket az "értelmeket" muszáj is lesz megtanulni. ... Azért menni fog ez, érzem, no para! :)
De hogy milyen is volt ez az egész nap? Háááát,...
A sültkrumpli-kimérés, az a Mission: Impossible kategória volt az első 3 órában. Egyrészt, csak egy kézzel szabad végezni ezt a műveletet, másrészt a krumplis-lapátra egy mozdulattal sokkal többet is felveszel, mint amennyi ezekbe az ici-pici papírzacsikba belefér. Ebből pedig az következik, hogy olykor háromszor is nekifutottam, hogy valahogy normálisan nézzen ki a végeredmény. De délután 3-ra már a That's perfect! is elhangzott önmagam dicséretére. :)))
Ennél picit viccesebb volt az üdítő-mérés. Eleinte hol a jeget hagytam ki belőle, hol kicsit adtam nagy helyett, vagy éppen fordítva. A lelkemre lett kötve, hogy a diétás kólához nyomjam be a kupak tetején a "gombot", a kávéhoz pedig adjak keverő pöcököt. Ezekbe igen hamar bele is tanultam. Talán, a forró teák "sorozatgyártása" nem megy még elég gördülékenyen, de kitalálok rá valami pörgős mozdulatsort!, és azzal sem lesz gond. :)
De a legkirályabb dolog az a étterem - vagy ahogy itt mondják, a DR (dinig room) - rendben tartása volt. Igazi meglepetést okoztam magamnak ezzel, mert sosem gondoltam volna, hogy ennyire tetszik a tér rendben tartása. Komolyan írtam, hogy ezt kifejezetten élveztem! :D
Ami viszont nem jött be olyan nagyon, az a baseball sapka. Rajtam kataszrofálisan áll, a nadrággal együtt, de szerencsére sehol nincs akkora tükör, hogy tetőtől talpig láthassam magam az uniformisban. Így valószínűleg nem fenyeget az a veszély sem, hogy hatalmas visítások közepette szembesüljek az esetleges, kevésbé csinos out-fitemmel. ... azért reggel itthon még megnézem, hogy áll rajtam ez az uniformis! A tapasztaltakat majd megírom, oké? ;)
Merthogy holnap is megyek a Burger Kingbe 10-től 3-ig, és szombaton is 11-től 4-ig. Ez már egyből 15 óra, ami £5.85-tel számolva £87.75. Ez nem is rossz fizu 3 napra! A pontos összegről majd beszámolok szombaton, de addig is, várd a holnapi postomat! :)
Ja, és képzeld el, itt a Tesco-ban nem lehet kaviárt kapni! Úgy tűnik, az angolok nem szeretik...
Szóval, a Burger King kasszája - ez volt ma a feladat. Biztosan nem egy nagyon bonyolult dolog, de nekem még új volt minden, és rohadt sok gomb van azon a "pénztárgépen"! Éppen ezért, rendszerint csak másodkörben találtam meg a rendelt ételhez tartozó megfelelő billentyűkombinációkat... Merthogy, nem elég csak a gombokat ismerni, de van ám ott egy SHIFT is. A SPACE-ről és az ENTER-ről már nem is beszélek! Természetesen mindegyiknek megvan a maga értelme, és ezeket az "értelmeket" muszáj is lesz megtanulni. ... Azért menni fog ez, érzem, no para! :)
De hogy milyen is volt ez az egész nap? Háááát,...
A sültkrumpli-kimérés, az a Mission: Impossible kategória volt az első 3 órában. Egyrészt, csak egy kézzel szabad végezni ezt a műveletet, másrészt a krumplis-lapátra egy mozdulattal sokkal többet is felveszel, mint amennyi ezekbe az ici-pici papírzacsikba belefér. Ebből pedig az következik, hogy olykor háromszor is nekifutottam, hogy valahogy normálisan nézzen ki a végeredmény. De délután 3-ra már a That's perfect! is elhangzott önmagam dicséretére. :)))
Ennél picit viccesebb volt az üdítő-mérés. Eleinte hol a jeget hagytam ki belőle, hol kicsit adtam nagy helyett, vagy éppen fordítva. A lelkemre lett kötve, hogy a diétás kólához nyomjam be a kupak tetején a "gombot", a kávéhoz pedig adjak keverő pöcököt. Ezekbe igen hamar bele is tanultam. Talán, a forró teák "sorozatgyártása" nem megy még elég gördülékenyen, de kitalálok rá valami pörgős mozdulatsort!, és azzal sem lesz gond. :)
De a legkirályabb dolog az a étterem - vagy ahogy itt mondják, a DR (dinig room) - rendben tartása volt. Igazi meglepetést okoztam magamnak ezzel, mert sosem gondoltam volna, hogy ennyire tetszik a tér rendben tartása. Komolyan írtam, hogy ezt kifejezetten élveztem! :D
Ami viszont nem jött be olyan nagyon, az a baseball sapka. Rajtam kataszrofálisan áll, a nadrággal együtt, de szerencsére sehol nincs akkora tükör, hogy tetőtől talpig láthassam magam az uniformisban. Így valószínűleg nem fenyeget az a veszély sem, hogy hatalmas visítások közepette szembesüljek az esetleges, kevésbé csinos out-fitemmel. ... azért reggel itthon még megnézem, hogy áll rajtam ez az uniformis! A tapasztaltakat majd megírom, oké? ;)
Merthogy holnap is megyek a Burger Kingbe 10-től 3-ig, és szombaton is 11-től 4-ig. Ez már egyből 15 óra, ami £5.85-tel számolva £87.75. Ez nem is rossz fizu 3 napra! A pontos összegről majd beszámolok szombaton, de addig is, várd a holnapi postomat! :)
Ja, és képzeld el, itt a Tesco-ban nem lehet kaviárt kapni! Úgy tűnik, az angolok nem szeretik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése