Ha szorít a bugyi, vagy cseréld ki, vagy fogyjál le, de semmiképpen se éld le az életed benne!

A cím egy mottó. Ma cseréltem és fogytam. Ez egy ilyen nap volt.

Az ember lánya azt gondolná, hogy eljön otthonról, elköltözik egy másik országba, elköszön mindenkitől, akitől kell, és ezzel lezár minden otthon maradt problémát. Aztán leül a világháló elé, annak temérdek kapcsolattartási lehetőségét kihasználva, és rájön, hogy ugyanott tart - hanem még hátrább, mint mikor elindult a nagy útra.


Pont ebben a helyzetben találtam magam ma reggel és úgy döntöttem, hogy most már ELÉG!

Eljutottam oda - itt létem óta ma először -, hogy elgondolkodjak azon, hogy érzem magam a bőrömben. Keresve a választ, azt találtam, hogy alapvetően jól. De maximálisan még nem eléggé.

Ez furcsa, gondoltam - hogy lehet ez? Hiszen új kihívásokat kerestem és meg is találtam őket. Új környezetet találtam, igaz, ezt még csak nem is kerestem. Új embereket ismertem meg, aki új aspektusokból világítják a lényeget. De egy valami nem változott: Én magam. És velem együtt néhány régi berögződés, érzés, ragaszkodás, elavult és cserére-érett gondolat. Mert hát a fene ette meg, ha még itt is a múlton gyötröm magam! Nem igaz?

Erre kapom az egyik kedvenc hírlevél-sorozatomban ezt a mottót. Úgy gondolom, nem véletlen! :)

Mivel a fogyást már elkezdtem - legalább 2 kilónál járok - és a fenekem is annyira feszes már, hogy belecsípni sem tudok, csak a szükséges csere van már hátra. A korlátozó, akadályozó, lehúzó meggyőződések, ragaszkodások cseréje. That's all what I have to do!

És ahogy a minap egy angol ismerősöm mondotta a feleségének: All right, Jessie. You can do it!