Reggel felkeltem, tornáztam, reggeliztem, mosolyogtam, hogy süt a nap, felöltöztem szépen, és irány a Jobcentre! Vittem magammal néhány önéletrajzot, egy könyvet - ha kedvem támadna lent a városban olvasni egy kicsit - és a kíváncsiságomat. Gyönyörű szép időnk van ma, éppen ideális.
Lesétáltam a belvárosba. Ez egy közel 25 perces séta keresztül az Ashcombie parkon, végig a Milton Roadon, be egyenesen az Odeonhoz. Itt van a Jobcentre. Az előtérben fel van állítva 6 desk, amin kereshetők az aktuális állásajánlatok. Képzeld, az érdekesnek talált leírásokat ki is lehet nyomtatni ezen a pulton! Igen vicces, 8 centi széles papírcsíkon hazaviheted amit találtál. Nagyon praktikus megoldás.
Okay, megvan négy állásleírás, tudom most már, hogy hogy működik a Jobcentre. Haladok is tovább! Itt van szemben egy 1 fontos üzlet - olyasmi, mint otthon a 100 forintos bolt. Mivel a hétvégén nem volt alkalmam szétnézni itt sem, gyorsan pótlom eme hiányosságomat. Az árak ezúttal is jóknak tűnnek - olykor picit olcsóbbak is, mint otthon, a termékek viszont itt is a made-in-china kategóriába sorolhatók. Érdekes, de ez van. Globalizált világban élünk. Szerintném azt írni, hogy a mi százforintos termékkínálatunk vetekszik ezzel az egyfontos kínálattal, de ha a minőség minden esetben nem is, a tálalás picit gusztusosabb itt.
Túl az egyfontos élményen, visszatértem a munkakereséshez. A stratégiám az volt, hogy ahol látok az ablakban "Staff needed" feliratot, oda bemegyek. Találtam is így egy pékséget, ahova részmunkaidős pultost keresnek. A hölgy, akivel beszéltem, igen kedves volt. Annyit kérdezett, hogy a part-time megfelel-e nekem, van-e hasonló munkatapasztalatom, illetve hogy van-e már NI számom. Szerencsére az NI számom folyamatban van, és bár hasonló munkatapasztalatról nem számolhatok be, biztosítottam afelől, hogy képes vagyok megtanulni ami szükséges. :) Kíváncsian várom, visszahív-e?
Ezután jártam az utcákat - és a boltokat - tovább. Végül a tengerparton kötöttem ki. Ennek a kisvárosnak nagyon hangulatos a seafrontja. Kicsit az 1900-as évek elejét idézi, kicsit olyan távoli, kicsit olyan titokzatos. Én beleszerettem már akkor, mikor először jártam erre. És mert rengeteg tengerre néző étterem és szálloda van itt, potenciális célpontoknak tűnnek önéletrajzom beadásához. Most azonban hagytam magam elvarázsolni a tenger által...
Lesétáltam a belvárosba. Ez egy közel 25 perces séta keresztül az Ashcombie parkon, végig a Milton Roadon, be egyenesen az Odeonhoz. Itt van a Jobcentre. Az előtérben fel van állítva 6 desk, amin kereshetők az aktuális állásajánlatok. Képzeld, az érdekesnek talált leírásokat ki is lehet nyomtatni ezen a pulton! Igen vicces, 8 centi széles papírcsíkon hazaviheted amit találtál. Nagyon praktikus megoldás.Okay, megvan négy állásleírás, tudom most már, hogy hogy működik a Jobcentre. Haladok is tovább! Itt van szemben egy 1 fontos üzlet - olyasmi, mint otthon a 100 forintos bolt. Mivel a hétvégén nem volt alkalmam szétnézni itt sem, gyorsan pótlom eme hiányosságomat. Az árak ezúttal is jóknak tűnnek - olykor picit olcsóbbak is, mint otthon, a termékek viszont itt is a made-in-china kategóriába sorolhatók. Érdekes, de ez van. Globalizált világban élünk. Szerintném azt írni, hogy a mi százforintos termékkínálatunk vetekszik ezzel az egyfontos kínálattal, de ha a minőség minden esetben nem is, a tálalás picit gusztusosabb itt.
Túl az egyfontos élményen, visszatértem a munkakereséshez. A stratégiám az volt, hogy ahol látok az ablakban "Staff needed" feliratot, oda bemegyek. Találtam is így egy pékséget, ahova részmunkaidős pultost keresnek. A hölgy, akivel beszéltem, igen kedves volt. Annyit kérdezett, hogy a part-time megfelel-e nekem, van-e hasonló munkatapasztalatom, illetve hogy van-e már NI számom. Szerencsére az NI számom folyamatban van, és bár hasonló munkatapasztalatról nem számolhatok be, biztosítottam afelől, hogy képes vagyok megtanulni ami szükséges. :) Kíváncsian várom, visszahív-e?
Ezután jártam az utcákat - és a boltokat - tovább. Végül a tengerparton kötöttem ki. Ennek a kisvárosnak nagyon hangulatos a seafrontja. Kicsit az 1900-as évek elejét idézi, kicsit olyan távoli, kicsit olyan titokzatos. Én beleszerettem már akkor, mikor először jártam erre. És mert rengeteg tengerre néző étterem és szálloda van itt, potenciális célpontoknak tűnnek önéletrajzom beadásához. Most azonban hagytam magam elvarázsolni a tenger által...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése