Mit teszel, ha... ?

... ha észreveszed, hogy a pulton kívül maradt két kartondoboz? Vagy hogyan oldod meg azt az esetet, amikor egy 18 éven aluli alkoholt kér tőled, de az érvényes törvény értelmében nem adhatsz neki? És hogy szolgálsz ki egy fogyatékos vásárlót, ha fontos a cégednek, hogy mindig minőségi kiszolgálást nyújtson az alkalmazottja?

Ilyen, és ezekhez hasonló kérdésekre kellett válaszolnom azon állásinterjún, amin ma voltam Bristolban. És hogy mi köze ennek a busz állomás váróterméhez? Elmondom!

... De ma több kaland is volt, úgyhogy az elején kezdem.

Ahogy szombaton már írtam - tudod, a második post!-, állásinterjúra voltam ma hivatalos, kettőre is. Ezen felül, az E303-as nyomtatvány miatt még egy Jobcentre-s telefonálás is része volt a programomnak, aminek köszönhetően éjjel már alig tudtam aludni. Egyrészt, nem akartam elkésni az interjúról, másrészt kezdtem aggódni, hogy esetleg megszívattam magam ezzel a munkanélküli-exportálással. Szerencsére, tök jól alakult minden! :))))

.. de késősnek indult a nap.
Reggel a tervezettnél fél órával később keltem, mert eleve 3 órával később is feküdtem, és nem volt az az isten, aki hamarabb rángatott volna ki pihenten az ágyamból, mint ennek a plusz 30 percnek a kihasználása. Mire kinyújtózkodtam magam és túl voltam a reggeli kötelező nyöszörögésen, az órám 8:07-et mutatott, ami igencsak kevés időt hagyott a reggeli teendőimnek. Először fürdőszoba, aztán öltözés, közben reggeli, és ott volt még az a Jobcentre-s telefon, amit muszáj volt elintéznem még indulás előtt.

Nálam ilyenből lesz a multitasking. Még a fürdőszobában kibírtam, hogy ne akarjak mindent egyszerre csinálni, de a reggeli melegítése közben már öltöztem, öltözés közben hívtam a "segély"-vonalat, telefonálás közben nyomtattam még néhány önéletrajzot, és nyomtatás közben megreggeliztem. Tulajdonképpen 9:05-re meg is voltam mindennel, a legvégére már csak a szokásos make up maradt. Az meg gyorsan megvan. 9:10-kor zártam az ajtót.

Ahhoz, hogy képben legyél, mit is jelent ez, tudnod kell, hogy gyalog kb. 20-25 percre lakunk a belvárostól, ami magassarkúval operálva további még 5-10 percet is jelenthet. Ebben a helyzetben tisztán látszott, hogy a 9:30-as találkozó teljességgel lehetetlen, hacsak nem jön értem egy herceg a lovával, vagy egy tündér a varázspálcával. Harmadik esélyes a taxisofőr lett volna, de spórolás van: maradt a telefon. Illendően odaszóltam, hogy kések, és ezzel el is intéztem ezt a kérdést - gondoltam én.

Meg is érkeztem 9:45-re a pékségbe, de a menedzser nem volt ott. Picit furcsán is néztek rám, hogy mit akarok én találkozni vele, hiszen ma nem várják őt egyáltalán. Azért egy telefont dobtak neki, hogy várom, mire kiderült, hogy ő nem beszélt meg velem mára semmit. Hát, jól kezdődik! - gondoltam...
Mutatom a csajnak a telefonszámot, amin beszéltem a főnökükkel ma, mire kiderült, hogy a számot sosem látták még korábban.

Háááát, akkor nincs mese, nem innen hívtak. Hogy megoldjam ezt a rejtélyt, felhívtam a most már tényleg ismeretlen számot, hogy segítsen, mert minden bizonnyal valahol teljesen máshol vagyok. A hölgy a telefonban most is elmondja, hogy béköri. Na, azt már tudtam, hogy az pont nem lehet, úgyhogy kértem, ismételje, illetve magyarázza el, hogy hogy találok oda? Bele is kezdett, de itt jött a következő vicc.

A helyi bevásárlóközpontnak van egy nagyon hülye hangzású neve. Eleve hülyén is van írva - gondolom, eredetileg francia. Szóval, az áruház neve Sovereign, ezt pedig ejtik mindenhogy, csak épp érthetően nem. Én sem értettem, egyáltalán., így a legnagyobb segítséget Éva jelentette, aki magyar, és ott dolgozik, ahova én is hivatalos voltam - a Burger Kingben.

Jól félreértettem... de 5 percen belül ott voltam :))))))) Jót nevettünk a félreértésemen, és megkezdtük az interjút. Nem volt semmi extra. Elmesélte a csajszi, hogy mi várható náluk, megkérdezte, mit várok én ettől a melótól, megdicsérte az angolomat, és alig hitte el, hogy még csak 8 napja vagyok az országban. Csütörtökön 10-re sok szeretettel vár dolgozni. Kapok uniformist, de fekete cipőről gondoskodnom kell magamnak. Ez lett a reggeli interjú eredménye. Ja, kaptam egy kisüveges ásványvizet is repinek. :D

A napnak viszont még nincs vége. A másik interjú egy kávézóban lesz, Bristolban, a First innen induló járatának végállomásán. Kipróbálom hát, hogy milyen tömegközlekedni busszal Bristolba.


Amíg vártam a buszra, a menetrend alatt egy érdekes megoldásra figyeltem fel. Ha beküldesz egy kódot sms-ben a megadott számra, megkapod a járat következő indulási idejét. Jó mi? ... és csak plusz 25p a mindenkor szokásos sms-tarifára.

Egy háromnegyed órás buszozással jutottam a következő célpontomhoz. Mivel a Burger Kingben így is ilyen korán végeztem, egy órával korábbi járattal mentem, így volt időm felmérni a terepet. Vettem egy medium sized cappucino-t £2.19-ért, és lecsücsültem egy megfigyelésre tökéletesen alkalmas székre. Eleinte kicsit furcsa volt a közönség is, meg az is, hogy gyakorlatilag teljesen huzatos a váróterem, de egyre jobban megtetszett. Forgalmas, sokféle ember fordul meg, és helyes az egész kávézó hangulata. Tetszett! :)


A megbeszélt időpontban beálltam a sorba, hogy jelentkezzem, itt vagyok az 1 órás meetingre. Kb. 10 perc múlva jött is Rachel, a menedzser egy halom paksamétával a kezében: egy igen komoly felvételi tesztet kellett kitöltenem.

Az egyik feladat például az volt, hogy ki kellett számolni, x fontnyi készpénzből mennyit kell visszaadni, ha y fontot kell fizetnie a vásárlónak. Mindehhez alternatívaként 4 kupacnyi érme fotója volt mellékelve és be kellett ikszelni a helyes választ. Aki találkozott már angol érmékkel, az tudja, hogy ez nem is olyan pikk-pakk feladat. Én az 50 és a 20 pennysen kívül még nem ismerem fel a többit, úgyhogy muszáj volt előszednem a pénztárcámból, ami volt. Rachel kicsit furcsán nézett rám, mikor meglátta, de elmagyaráztam neki, hogy egy hét alatt még nem tanultam meg melyik mennyit ér. Viccesnek találta és megnyugodott, nem egy dilettáns jelentkezővel van dolga.

Sőt! Egyenesen brilliant-nak nevezett, mikor végig olvasta a feladatlapon adott válaszaimat. Mindenféle szituációra vonatkozó kérdéseket kellett megválaszolni írásban, mint pl. Mit teszel, ha észreveszed, hogy egy kartondoboz kint maradt a pulton kívül? Vagy, hogyan ajánlasz a vásárlónak még valamit, ami akciós éppen? Vagy, mit teszel, ha egy fogyatékkal élő vásárlót kell kiszolgálnod?... és még vagy 10 másik ilyen kérdés volt.

Ezután következett a beszélgetés része, szintén hasonló szituációs kérdésekkel. Nekem nagyon tetszett, mert sosem voltam még olyan állásinterjún, ahol a végzendő feladattal kapcsolatban ennyire komplex felmérést csináltak volna. És tök jó volt mindezt angolul nyomni! :) Abszolút felvillanyozódtam! :D ... várom a csütörtöki telefont.